ELMÉLKEDÉS A “NAGY BOR”-RÓL

A „Nagy” bor természeti csoda, egy érzelmi alkotás! A Borásznak kivételes elkötelezettségűnek kell lennie, hogy először elképzelje, megálmodja a „Nagy Bort”, majd nagy hittel, körültekintéssel hozzálásson a „Nagy Bor” eljövetelének előkészítéséhez.

A Borász hozzáértéssel, a legjobb minőségű borszőlő telepítéssel létrehozza megfelelő helyen a szőlészetet, ahol kiváló talaj, sok napfény, szőlőtermesztéshez csodálatos mikroklíma található.

A Borász türelmesen vár a szőlő megtisztelő korának eljövetelére, és a szőlőt a korának megfelelően nem terheli túl, beérésig megóvja minden betegségtől.

A Borász türelemmel megvárja a szőlő tulajdonságának megfelelő érettséget. Elfogadja azt a fájdalmas tényt, hogy a „Nagy Bor”-hoz legjobb alapanyag csak kivételes és ritka évjáratkor keletkezik megfelelő kezelési, időjárási, és mikroklímai viszonyok mellett.

Ha ezek a viszonyok különleges véletlen, a sors kegye folytán létrejönnek, a Borász jó időben megválasztott, gyors és kíméletes szőlőfeldolgozás után, előülepítéssel eltávolítja az erjedést rontó szőlőszem maradványokat és csak a szakszerűen kénezett tiszta mustot tölt olyan rozsdamentes vagy fa tárolóedénybe, amely a must jellegéhez és a bor forrásához a legjobb környezetben és hőmérsékleten van elhelyezve.

A Borász az élete kockáztatása árán is /egy levegővétellel leszalad a széndioxid gázzal elárasztott pincébe/, hogy két-három naponként ellenőrizze minden forrási fázisban a bor fejlődését.

Eljön a nagy pillanat, amikor a Borásznak döntenie kell, hogy milyen állapotban fejtse le a bort. A túl korai vagy túl kései is megakadályozhatja a „Nagy Bor” kialakulásának lehetőségét.

Tételezzük fel, hogy a Borász gyakori borkóstolásainak köszönhetően percre pontosan eltalálja az első lefejtés időpontját, akkor döntenie kell a fejtés „zajosságának” mértékéről, tudva azt, hogy a zajos fejtés illat és zamatanyag vesztéssel jár.

Tételezzük fel, hogy ezt is -a gyakorlatának köszönhetően- a legjobban végzi el a Borász, akkor jogosan várhatja a „Nagy Bor” eljövetelét.

Szüret után a Borász rendszeres kóstolgatással már sejti, hogy várhatóan eljön a „Nagy Bor”. Ez a borásznál nagyfokú, véget nem érő izgalmi állapotot teremt, amelynek hatására a bor rabja marad, és minden alkalmat megragad a „Nagy Bor” kóstolására, de vigyáz arra, hogy sose fogyjon el a „Nagy Bor”, és túl sokan ne tudjanak róla.

Soha ne kérdezd a Borászt, hogy van-e „Nagy Bora” úgy sem mondja meg! Főleg olyanoknak nem, akik nem tisztelik eléggé, és nem tudják kellőképpen értékelni a bort.

Ha szereted a bort és van ráhangoltságod, türelmed megkóstolni, amit a Borász kínál, elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön sor a „Nagy Bor” megízlelésére. Várhatóan ez akkor fog bekövetkezni, ha a Borász tapasztalja, hogy nem csak a bort szereted, hanem tanúbizonyságot mutatsz a borértésedről, csodálatodról és megfelelő alázatodról.

Ne feledd, a Borász nem kockáztat, próbára fog tenni, hogy végképp meggyőződjön arról, hogy méltó vagy-e rá, és ez kevés embernek adatik meg. Ha végre el jő, a megtisztelő pillanat, ezt a Borászon rögtön felismered, megváltozik a hangja, elérzékenyül és hosszú bevezető elbeszélés után feltárja a titkát. Külön szertartásként fogja eléd tárni a „Nagy Bor” kóstolását. Ettől a pillanattól kezdve a „Nagy Bor”-nak te is megszállottja leszel, minden alkalmat megragadsz, hogy ismételten a „Nagy Bor” közelébe kerülj, amiért minden badarságot kitalálsz a Borász dicséreteire, hogy behízelged magad kegyeibe és nem tudsz másra gondolni, mint amit nem mersz kiejteni a szádon, csak magadban motyogod halkan. csak még egyszer ihassak a „Nagy Bor”-ból.

Sose hidd el a Borász mondókáját, hogy a „Nagy Bor” az Ő alkotása és ilyenre csak Ő képes. A Borász mindent megtesz annak bizonyítására, hogy az érdem az Övé legyen, Ő nélküle a „Nagy Bor” nem valósult volna meg. A Borász ennek bizonyítására minden alkalmat kihasznál, addig mondja, ismételgeti a mondókáját, míg saját maga is elhiszi, hogy a „Nagy bor” az Ő alkotása, pedig tudat alatt érzi, hogy ez nem igaz.

A Borász érdeme csak a környezet megteremtése és a ”Nagy Bor”-ral kapcsolatos végtelen nagy gondoskodás és a türelem.

A „Nagy bor” a világ csodája, egy Isteni alkotás, amely a szirének erejével vonzza azokat a kivételes szerencsével rendelkezőket, akik a közelébe kerülnek, és, ha ez megtörtént végzetes szenvedélybe sodorja rajongóit.

A „Nagy Bor” titkát sokan kutatják, és kutatni is fogják, de megfejteni soha senkinek nem fog sikerülni. Mindenki, aki érdemtelenül feljogosítva érzi magát a lehetetlen vállalkozásra, teóriákat állít fel abban a hitben, hogy Ő a titkok birtokába kerülhet, de ez csak csalfa délibáb, amely elkíséri a sírig.

id. Szörényi Csaba botcsinálta borissza elmélkedése, Felsőörs 2004

Utóirat: (utóelmélkedés)

Az embereket három típus szerint lehet megkülönböztetni:

1. Borszerető – Borértőkre.

Véleményem szerint a szenvedélyek közül a legelső a Bor szeretet – Borértés. Sokak felkapják a fejüket, hogy szerintük más a legfontosabb, és sorolják is. Mi Borszerető – Borértők tudjuk, hogy az összes szenvedély a „bor szenvedélyéből” vezethető le /zene tánc, művészet, gasztronómia, sport/extrém sport, fejlesztés, feltalálás, szex (ezt a szót csak a fiam kedvéért írtam le)/. Az általunk választott szenvedély, a Bor által magasabb szintre kerül. Igaz a „Borszerető és Borértőket” is három részre lehet osztani: „pénzért értékesítő Borászokra”, hobbi Borászokra /Hobby borász az aki egyedül végzi a szőlő művelést, borkezelést és a borát nem értékesíti/ és azok környezetében lévő „Borszerető – Borértőkre”. A „pénzért értékesítő borászokat” is két részre lehet osztani. Egyik részük a borszeretetét és borértését mindig előtérbe helyezi az üzlet megfontolásoknál. Ezek az emberek könnyen felismerhetők, mert mindig mosolyognak, boldogok és felszabadultak. Akiknél az üzlet a legelső, nehezen mosolyogják el magukat, azt is az üzleti érdekből teszik, ha fényképezik Őket, többnyire komolyság és a megközelíthetetlenség a jellemzőjük.
 Mi Hobbi Borászok és a mosolygó ”pénzért értékesítő borászok” valamint a környezetükben lévő Borszerető – Borértők nagy előnyben vagyunk az üzletet előtérbe helyező Borászokkal szemben, mert az egész életvitelünket, szenvedélyeinket, sikerességünket a borszeretet határozza meg. Ahogy azt mondtam, minden szenvedély a bor szeretetéből vezethető le.

2. Borszerető – Bort nem értőkre.

Véleményem szerint ezek az embereknek még nem volt mondjuk, lehetőségük Borértő társaságban felismerni, megtanulni, hogy mitől jó a bor és mi a jó bor ismérve. Tévhitben vannak, általában azt hiszik, hogy minél édesebb a bor annál jobb, a Tokaji borokat is az édességük miatt szeretik, nem pedig a fellelhető egyedülálló értékeik miatt. Az óbort és a muzeális borokat elsősorban az áruk és nem a különleges aroma-ízviláguk miatt fogyasztják.
Hobbi Borászok, Borértők feladata, hogy minél több Borszerető részére nyissuk meg a borértés különleges világát.

3. Bort nem szeretőkre, de nem értik, hogy miért nem szeretik a bort.

Ezek tévhitben élő, elveszett emberek, amelyek megmentéséért nagyon sokat kell tevékenykedni. Alkoholizmosról, betegségről, fogadalmakról, szokásokról, családi hagyományokról zavaros elméleteket adnak elő és még büszkének is érzik magukat ezért. Nem tudják, hogy a Borértők soha nem lesznek alkoholisták, mivel a bor szeretete, tisztelete, magas szintű élvezeti forrása ezt lehetetlenné teszi.
Kedves Borértő Barátaim, nem tehetjük meg, hogy tévhitben, félrevezetve, igazi öröm nélkül éljék le az életüket a bort nem szeretők.
Előttünk ismeretes, hogy a BOR gyógyszer, örömszerzés, a gasztronómia nélkülözhetetlen eleme, nincs nélküle igazi családi és társadalmi élet. Nem vehetjük a lelkünkre, hogy a dogmák által félrevezetett emberek társadalomból kitaszítottan, boldogtalanul éljék le életüket.
NEM! Ezt egyetlen egy Borértő nem veheti a lelkére.
Így hát Borértő Barátaim munkára fel, tegyük boldoggá az emberiséget, hogy elfelejtsék a problémáikat, derűsen, magabiztosan tudatosan, az élvezeteket felismerve politikamentesen éljék az életünket.
A világban népbutítással sokan hirdettek a világbékét, szeretett, boldogságot és nézzetek körül mire vitték, hova jutott az emberiség a borszeretet nélkül. Az igazi hit és a felelősség a mi kezünkben van, éljünk vele tegyük szebbé a világot.

Utófelismerés:
Elolvasva az elmélkedésem egy félelem fogott el, hogy mi van akkor, ha hasonló képen különböztetik meg az embereket más hobbisták és felvillant előttem egy szenvedélyes töktermelő. Hát? több jelző jutott az eszembe az emberekkel kapcsolatban, mint a borról.

Szörényi Csaba Hobbi Borász (egyesek szerint kissé elfogult),  Felsőörs 2010