ÖREGHEGYI BORKÓSTOLÓ
Elbeszélő kibeszélő befejezetlen költemény
Két elsárgult szőlőlevél beszélget.
Mondják egymásnak milyen szép az élet!
Kiválasztottként szőlőszemeket érlelünk, táplálunk,
amelyeket ízzel, aromával, harmóniával ellátunk.
Azt hallani a pince kürtjéből áramló szellőtől,
hogy csodálatos nedű készült az általunk érlelt és dédelgetett szőlőből.
Kevesen tudják, hogy a Felsőörsi felvidéken van egy egyedülálló katlan,
ahol érlelődik a legaromásabb bor a palackban.
Szörényi pincészet öt féle bora, fehér és vörös cuvée, rizling a „csoda”,
valamint a vörös és fehér aszú eszencia.
Vándor ki erre jársz, térj be egy pohár borra,
a hegy levét kóstolva a lábad nehezen megy tova.
A présházba érvén ősi címer figyelmeztet rá,
hogy aki a helyiségbe lép arra különleges élmény vár rá.
A falon Almási gróf intézői, Nagyapa és Dédapa méltóságteljes festménye,
és az Édesanya, Nádasdi Sárközi gróf leszármazottjának kedves jelenléte.
Mindhárman fogadják a vendégeket azt sugallva,
hogy aki ide a borkóstolóra jön, az a sors kiválasztottja.
Az első pincében a házigazda népes családja fogad minden vendéget,
mivel a gazda minden családtagról egy címeres hordót nevezvén el.
Az alsó pincében található az új, „ó” és muzeális bor, különböző fajtái,
Tramini, Ottonel Muskotály, Szürkebarát, Cuvée és a Rizling a királyi.
A gazda méltán büszke arra,
hogy neves borászok Rizling borát a saját borával összehasonlítva,
borértő, borbíráló társaság a ház borát tette mindig a csúcsra.
A „pince bora” előtt nótát kezd a gazda imigyen szólva.
„Mi lenne, hogy ha innánk a Rizlingből egy fél kupával pajtások”
A vendégek válaszolván: „hát miért ne innánk egy fél kupával mondjátok”.
Harsan a nóta: Cimbora rád köszöntök fél kupával ……….
/vendégek végig éneklik a gazdával a nótát/.
Közben a pohárba töltött Rizling dió-mandula illatot áraszt.
A bor ezer ízű lelke elbódítja a vendégeket, mind ahányat.
A pince lámpa megvillantja a bor felszín gyöngyöző gyűrűjét,
a lenyugvó napsugárra emlékeztetve csillantja a fényét.
Egy kortyot szájba véve átjár testet, lelket a nedű.
Nyelv alá érve ízek áradata terjeng és egyre nő.
Az időt itt kellene megállítani,
hogy az élmény melyben részed van, tudjon sokáig hatni.
A bor erre rácáfol, mivel percek múltán változatlanul átjár.
Valaki közbeszól, ilyen bort iszik király és a császár.
Gondolják a vendégek, hogy már nem lehet ezt fokozni,
Gazda szól, gyerünk vörösbort kóstolni.
Aki ismeri a ház vörösborát,
Az már mondja Zweigelt, Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc sorát.
A vörösbor helyi sajátossága, hogy a hegy lelke átjárja,
mivel Magyarországon egyedülálló vöröskő, lösz hordalékból van az aromája.
A vendégek két fajta vörösbort kóstolhatnak.
Megy- ribizli-áfonya gyümölcs ízekkel árasztókat és barrikoltat.
A két hétig héján áztatott, csömöszölt, forrásban lévő szőlőszemek áradata,
illatos, zamatos sűrű lét adók káprázata.
A mű egyik alkotója a hegy katlanjának éltető hatása,
valamint a Balaton tükre által kápráztatott nap sugára.
A gazda csak közreműködőnek érzi magát.
Hiszen mást nem csinál, csak mindenre figyelve kóstolgatja, ízlelgeti, dédelgeti a borát.
A gazda a borkezelést évek óta kigondolta és minden szinten kitanulta,
hogy az bor érlelés útját egyengetve, babusgatva a bor, hogy kerül a csúcsra.
Ezt követően a vendégek megkóstolják a királyok borát.
A fehér és vörös borok királyát, az aszú eszenciáját.
Balaton felvidékén az is egyedülállónak mondható,
hogy a katlanhatás miatt a késői szüretnél a szőlőszemeken a nemespenész, botritisz is látható.
A pincében a fehér és vörös esszencia tokaji előírás szerint készül.
Ezeket a borokat kóstolva más világba érünk, ahol minden megszépül.
A vendégek hangulata a tetőfokra hág.
Énekelnek, dalolgatnak, a jókedvük már a fellegekben jár.
Valaki szól, hogy lehet-e ezt az élményt fokozni.
A házigazda mondja, hogy ideje óbort, muzeális bort kóstolni!
Először egy tíz éves Rizling kerül az asztalra.
Dugója aszú pára által táplált nemes penésszel borítva.
Dekantáló kosárban a dugó kihúzás szertartás.
Vajon milyen titkokat őrzött a palackban a bor tíz éven át?
A dugót kihúzva a fűszerezett illat mindenkit átjár.
Az íze elkábít, a borkóstoló emelkedett hangulatba száll.
Közben észrevétlen huszonegy éves vörösbor kerül az asztalra,
amely a vendéget csodálattal, áhítattal marasztalja.
A muzeális bor méltó befejezése a napnak.
A bor íze, zamata az eltelt évek üzenetét átadja.
A bor testet, lelket elernyeszt,
és valaki ismét egy lassú nótába kezd.
„Akácos út, ha végig megyek rajta én”
Melyre mindenki átgondolván válaszol, hogy „eszembe jut egy régi szép emlék”.
/a vendégek végig éneklik a gazdával a nótát/
A társaság bágyadtan az emlékein gondolkodva,
a poharakban lévő borukat lassan elfogyasztja.
Mindegyik távozó vendég egy kedves éltető szót mond a bor ünnepén,
mielőtt a társaság élményekkel és borral átitatva elmenvén.
Ilyenkor a gazdának fülébe cseng „Árpi Bácsi” levelében írt köszönete:
a „bora kitűnő, az egészségére koccintottunk belőle”.
Igazi ünnep a gazdának az lenne,
ha „Árpi Bácsi” egyszer Felsőörsi pincéjébe jönne.
A gazda optimista lévén álmodozik arról is, hogy a világ attól halad majd előre,
hogy jólelkű borértő lesz az emberiség legtöbbje.
A bor mámorában elbágyadt vendégek,
lassan búcsúzkodva tovább mendegélnek.
Aki e sorokat olvassa vagy hallgatja, gondoljon arra,
hogy aki e verset írta,
az egy botcsinálta, borissza poéta.
Mindegyik vendégnek a gazda elmondja, hogy ha valaki tud a strófán csiszolni,
az elbeszélő költeményébe új rímet faragni,
az dátum és név szerint nem lesz rest a strófa közé beírni.
Botcsinálta Borissza poéta Felsőörs 2009. december 11.