ÖREGHEGYI BORKÓSTOLÓ

Elbeszélő kibeszélő befejezetlen költemény

Két elsárgult szőlőlevél beszélget.

Mondják egymásnak milyen szép az élet!

Kiválasztottként szőlőszemeket érlelünk, táplálunk,

amelyeket ízzel, aromával, harmóniával ellátunk.

Azt hallani a pince kürtjéből áramló szellőtől,

hogy csodálatos nedű készült az általunk érlelt és dédelgetett szőlőből.

Kevesen tudják, hogy a Felsőörsi felvidéken van egy egyedülálló katlan,

ahol érlelődik a legaromásabb bor a palackban.

Szörényi pincészet öt féle bora, fehér és vörös cuvée, rizling a „csoda”,

valamint a vörös és fehér aszú eszencia.

Vándor ki erre jársz, térj be egy pohár borra,

a hegy levét kóstolva a lábad nehezen megy tova.

A présházba érvén ősi címer figyelmeztet rá,

hogy aki a helyiségbe lép arra különleges élmény vár rá.

A falon Almási gróf intézői, Nagyapa és Dédapa méltóságteljes festménye,

és az Édesanya, Nádasdi Sárközi gróf leszármazottjának kedves jelenléte.

Mindhárman fogadják a vendégeket azt sugallva,

hogy aki ide a borkóstolóra jön, az a sors kiválasztottja.

Az első pincében a házigazda népes családja fogad minden vendéget,

mivel a gazda minden családtagról egy címeres hordót nevezvén el.

Az alsó pincében található az új, „ó” és muzeális bor, különböző fajtái,

Tramini, Ottonel Muskotály, Szürkebarát, Cuvée és a Rizling a királyi.

A gazda méltán büszke arra,

hogy neves borászok Rizling borát a saját borával összehasonlítva,

borértő, borbíráló társaság a ház borát tette mindig a csúcsra.

A „pince bora” előtt nótát kezd a gazda imigyen szólva.

„Mi lenne, hogy ha innánk a Rizlingből egy fél kupával pajtások”

A vendégek válaszolván: „hát miért ne innánk egy fél kupával mondjátok”.

Harsan a nóta: Cimbora rád köszöntök fél kupával ……….

/vendégek végig éneklik a gazdával a nótát/.

Közben a pohárba töltött Rizling dió-mandula illatot áraszt.

A bor ezer ízű lelke elbódítja a vendégeket, mind ahányat.

A pince lámpa megvillantja a bor felszín gyöngyöző gyűrűjét,

a lenyugvó napsugárra emlékeztetve csillantja a fényét.

Egy kortyot szájba véve átjár testet, lelket a nedű.

Nyelv alá érve ízek áradata terjeng és egyre nő.

Az időt itt kellene megállítani,

hogy az élmény melyben részed van, tudjon sokáig hatni.

A bor erre rácáfol, mivel percek múltán változatlanul átjár.

Valaki közbeszól, ilyen bort iszik király és a császár.

Gondolják a vendégek, hogy már nem lehet ezt fokozni,

Gazda szól, gyerünk vörösbort kóstolni.

Aki ismeri a ház vörösborát,

Az már mondja Zweigelt, Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc sorát.

A vörösbor helyi sajátossága, hogy a hegy lelke átjárja,

mivel Magyarországon egyedülálló vöröskő, lösz hordalékból van az aromája.

A vendégek két fajta vörösbort kóstolhatnak.

Megy- ribizli-áfonya gyümölcs ízekkel árasztókat és barrikoltat.

A két hétig héján áztatott, csömöszölt, forrásban lévő szőlőszemek áradata,

illatos, zamatos sűrű lét adók káprázata.

A mű egyik alkotója a hegy katlanjának éltető hatása,

valamint a Balaton tükre által kápráztatott nap sugára.

A gazda csak közreműködőnek érzi magát.

Hiszen mást nem csinál, csak mindenre figyelve kóstolgatja, ízlelgeti, dédelgeti a borát.

A gazda a borkezelést évek óta kigondolta és minden szinten kitanulta,

hogy az bor érlelés útját egyengetve, babusgatva a bor, hogy kerül a csúcsra.

Ezt követően a vendégek megkóstolják a királyok borát.

A fehér és vörös borok királyát, az aszú eszenciáját.

Balaton felvidékén az is egyedülállónak mondható,

hogy a katlanhatás miatt a késői szüretnél a szőlőszemeken a nemespenész, botritisz is látható.

A pincében a fehér és vörös esszencia tokaji előírás szerint készül.

Ezeket a borokat kóstolva más világba érünk, ahol minden megszépül.

A vendégek hangulata a tetőfokra hág.

Énekelnek, dalolgatnak, a jókedvük már a fellegekben jár.

Valaki szól, hogy lehet-e ezt az élményt fokozni.

A házigazda mondja, hogy ideje óbort, muzeális bort kóstolni!

Először egy tíz éves Rizling kerül az asztalra.

Dugója aszú pára által táplált nemes penésszel borítva.

Dekantáló kosárban a dugó kihúzás szertartás.

Vajon milyen titkokat őrzött a palackban a bor tíz éven át?

A dugót kihúzva a fűszerezett illat mindenkit átjár.

Az íze elkábít, a borkóstoló emelkedett hangulatba száll.

Közben észrevétlen huszonegy éves vörösbor kerül az asztalra,

amely a vendéget csodálattal, áhítattal marasztalja.

A muzeális bor méltó befejezése a napnak.

A bor íze, zamata az eltelt évek üzenetét átadja.

A bor testet, lelket elernyeszt,

és valaki ismét egy lassú nótába kezd.

„Akácos út, ha végig megyek rajta én”

Melyre mindenki átgondolván válaszol, hogy „eszembe jut egy régi szép emlék”.

/a vendégek végig éneklik a gazdával a nótát/

A társaság bágyadtan az emlékein gondolkodva,

a poharakban lévő borukat lassan elfogyasztja.

Mindegyik távozó vendég egy kedves éltető szót mond a bor ünnepén,

mielőtt a társaság élményekkel és borral átitatva elmenvén.

Ilyenkor a gazdának fülébe cseng „Árpi Bácsi” levelében írt köszönete:

a „bora kitűnő, az egészségére koccintottunk belőle”.

Igazi ünnep a gazdának az lenne,

ha „Árpi Bácsi” egyszer Felsőörsi pincéjébe jönne.

A gazda optimista lévén álmodozik arról is, hogy a világ attól halad majd előre,

hogy jólelkű borértő lesz az emberiség legtöbbje.

A bor mámorában elbágyadt vendégek,

lassan búcsúzkodva tovább mendegélnek.

Aki e sorokat olvassa vagy hallgatja, gondoljon arra,

hogy aki e verset írta,

az egy botcsinálta, borissza poéta.

Mindegyik vendégnek a gazda elmondja, hogy ha valaki tud a strófán csiszolni,

az elbeszélő költeményébe új rímet faragni,

az dátum és név szerint nem lesz rest a strófa közé beírni.

 

Botcsinálta Borissza poéta Felsőörs 2009. december 11.